Természetvédő Turisták „Somogyért” Egyesület

A Ságváron rendezett teljesítménytúrák jó híre már bejárta az országot. Ennek is köszönhető, hogy a résztvevők száma a Somogyban rendezett túrák átlagánál mindig magasabb!
Bognár Zsolt főrendező megosztott velem néhány statisztikai jellegű adatot, érdemes megnézni, hogy milyen nagy létszámú rendezőgárdát tud mozgósítani azért, hogy a túra zökkenőmentes legyen.

24 Megalöszölő, 57 Löszölő és 235 Tökölő nevezett , azaz 316 indulónk volt az idén. 4-en a leghosszabb, ketten a közepes távot adták fel, illetve volt két átnevező, a tökölők most hibátlanul teljesítettek.
Úgy tudom, két kondér áldost főztünk. Vizet mindig többet viszünk, hogy ne kelljen annyit fordulni. Flóra-hegyre én pakoltam a vizet. Oda 10 rekesszel vittünk ki, és három-négy jött vissza. Zsíros és margarinos kenyér meg a rengeteg fogyott.
11 ellenőrző pont volt. Mindenhol két ember. 12-es szobánál váltás is volt, délután. Az összesen 24. Bent hárman tartottuk kezünkben a szálakat. A rajtban nagyjából 8-10 ember segédkezett. Itt is voltak cserék, mivel kinek délelőtt, kinek délután akadt dolga. A főzésben is nagyjából 6-8-an vettek részt, plusz a konyhán is páran kenték a kenyereket, keverték a szörpöket. 4 terepjáró állt rendelkezésünkre. 
Két helyen kaszáltunk. A Jaba-völgytől fölfelé a nagy vízmosás mentén. A fölső és alsó szakaszon mindig ember méretű a csalán, ezt nem hagyhatjuk így. A Tömlöc-hegyen lefelé is kellett kaszálnunk egy ösvényt, de a rövid távot ez ugye nem érintette. A szőlőhegyi kaszálásokat, szerintem a tulajok végezték el (pl. Bújó-lik környéki szőlők.).
Három alkalommal jártuk be a terepet. Néhány jelzést erősítettünk meg, ahol tavaly  izonytalankodtak a túrázók, illetve favágás miatt eltűntek a jelek, illetve a dzsumbujtól szabadítottuk meg őket.

A TTSE-ből 6 fövel vettünk részt a túrán de érkeztek a METEOR-ból is többen. A Tökölő távon indultunk kb.1/2 8-kor,még egész kellemes időben, az első ep. kissé távolabbra került de mindenképpen praktikusabb így a pontőrök szempontjából is.

A Bögöcse tető alatt nagy erdőirtás volt, itt néhány sporttársat útba is igazítottunk pedig az itiner egyértelműen fogalmazott! Természetesen meglátogattuk a Képes-fát is, hiszen sportszerű ellenfele volt a Felsőmocsoládi Öreg hársnak az év fája címért folyó versenyben az elmúlt évben.

A Virágmányi kunyhónál ismét volt terülj-terülj asztalkám, jól is esett egy kicsit feltöltődni energiával. A Betyár-barlang túratársaimnak még újdonság volt nem jártak erre eddig de mindenkinek nagyon tetszett, be is másztak. A meredek ösvényen leereszkedve napoztunk még egy kicsit a réten majd a frissen kaszált vízmosás melletti úton az utolsó emelkedőt is legyűrve érkeztünk meg a Horhóba települt ep.- hez ahol ismét jólesett egy kis frissítés.

Néhány érdekes 'tájidegen' de barátságos állatot megszemlélve nem sokkal a déli harangszó után értünk célba ahol természetesen megkaptuk a kiérdemelt kitűzőt, oklevelet és jóízűen megebédeltünk az árnyas fák alatt elhelyezett asztaloknál.

Idén is meggyőződhettünk arról, hogy Bognár Zsolt tud szervezni és a Ságvárért Egyesület tagjainak lelkesedése, a túrázókkal szembeni kedvessége valamint a kiváló Külső - Somogyi terep ez évben kellemes időjárással párosulva csak nagyszerű rendezést eredményezhet.

Köszönjük mindenkinek!

Hevesi Zoltán
----------------------------------------
Sok fotóért katt a képre:

Tökölő 16 - Ságvár

--------------------

Csurgó - Ágneslak nem a rendszeres úticéljaink között szerepel.A Somogy Túristája Mozgalom  feladataiban viszont szerepel   a két hely megtekintése.
Minegy tizen indultunk el Kaposvárról vonattal, méghozzá hétköznap, mivel ekkor volt jó a közlekedés az egyes helyek között.
Induláskor a hangosbemondó ismertette, hogy vonatpótló autóbuszon kell utazni Somogyszob és Csurgó között. Ez  jó volt, mert így nagyon szép erdei utakon érintettük Kaszót, Szenta falut , és  közelítettük meg Csurgót.
A városba megérkezve a látnivalókkal ismerkedtünk, többek között,  a XIII sz.-ból származó , románkori stílusjegyeket hordozó templommal, a köztéri szobrokkal, parkokkal. Legtöbb időt a Múzeumként üzemelő régi gimnáziumnál, majd a jelenlegi Református Gimnáziumnál időztünk.
Az épületben érettségi vizsgák folytak, így csak az alsó két szintet tudtuk bejárni, valamint a parkban bolyongtunk.
Csurgóról autóbusszal utaztunk el Iharosra, ahonnan az erdőkön, dombokon keresztül Ágneslakra gyalogoltunk.
Az Arborétum a  fenyők és tuják különféle fajtáinak gyűjteménye. Alapítása 1920 és 1925 között történt , a legöregebb fák életkora ebből kiszámítható.
Némi sört és kávét vettünk magunkhoz, majd közös elhatározással elindultunk Pogányszentpéter felé. Szép erdei úton haladtunk, a betonútról letérve, keményre taposott földúton gyalogoltunk. Bő két óra menetelés után megérkeztünk a buszmegálló előtti sörözőhöz, ahonnan  időben elértük az autóbuszt Kaposvár felé.
Kár, hogy kevesen voltunk, de örültem, hogy együtt lehettünk.

Somogygeszti - Somogyvámos - Somogyvár

Táv:15 km  Szint: 200 m

A TTSE és a METEOR túraprogramjában is szerepelt ez a somogyi túra, melyen 23 fő vett részt.
Autóbuszunk Somogygeszti É-i részére vitt el bennünket ahol aztán Borsos Bandi – túravezetőnk – ismertette a nap programját.

A túra nagyrészt jelzetlen utakon vezetett, melyet Bandi pár nappal korábban már végigjárt. Széles földúton indultunk el É-i irányban, majd rövidesen ÉNY-ra fordultunk és egészen Somogyvámosig ezt az irányt tartottuk.

Az út elég jól járható szekérút volt, egy viszonylag rövid szakaszon azonban
elszántották, így az általunk kialakított csapáson haladtunk át a búza tábla szélén. Ez az útvonal nem szerepelt a turistautak.hu térképén sem – eddig –, viszont gyorsan beüzemelve a Balázstól kölcsön kapott GPS-t sikerült felmérni és már a térképre is berajzoltam.

Ezután mások már könnyebben eltalálnak rajta.

A szekérút egy szép nagy halastó rendszer D-i végéhez vezetett, itt rövid pihenőt tartottunk majd ismét útra kelve széles, jól járható földúton jutottunk el Somogyvámos határába.
A Krisna-völgy mellett vezetett az utunk, így kívülről szemléltük meg a  ‘település” épületeit, melyek nagyon rendezett és modern épületek. Minden  házon napelemet is láthattunk.

Egy gyenge zápor gyorsabb haladásra késztetett bennünket, de azért a   település központját megnézve, a látványosabb dolgokat körbe fényképezve érkeztünk el a biztos fedél alá a helyi presszóba. Itt különféle frissítő  italokat fogyasztva pihent le a csapat.

A menetrend áttanulmányozása után a csapat egy része - 9 fő - felkerekedett és tovább indult Somogyvárra ahol még elérhettük a korábbi buszt vagy vonatot. A társaság nagyobb része még   maradt és ők egy későbbi vonattal utaztak haza. Az eső is elállt gyorsan haladtunk. Én a korábbi csapattal tartva már kora délután hazaérkeztem.  A 15 km-es túrán a helyi látványosságokra most nem volt időnk, siettünk de tulajdonképpen ezeket már ismertem így nem sokat veszítettem.

A csapat másik része később még elment a Puszta-toronyhoz valamint Somogyváron a Szentesica-forrást is felkereste és utána vonatozott haza.
 
Köszönöm a túrát!

Somogyvámos:
Somogyvámos történelme az avar időkbe nyúlik vissza: a Táncsics utcában  például e kor temetőjének nyomaira bukkantak az 1940-es években, amikor az építkezések során csontokat, cserépedényeket, lószerszámot találtak. 
1968-ban kezdték el a falu közelében lévő Ihász-dűlőben álló középkori  templomrom régészeti feltárását. A középkorban a mai Somogyvámos határában egy Csopak nevű falu feküdt, amely 1237-ben részben a szentmártoni apátság birtoka volt - erről írásos emlékek is fennmaradtak. A hódoltság alatt azonban teljesen elpusztult az a település, majd lassan a neve is feledésbe merült. A közelében azonban akkor már állt Vámos falu, ahol most a román stílusú templom romjait találjuk. Az 1575-ös adólajstrom Vámosfalva néven  jegyezte fel az utókornak.

A XVI. század végén Nagy István, azt követően a Gyulaffy család , Jankovich István, majd a Niczky család birtokolta. A falu 1856-ban került Kund Vincze tulajdonába, s az ő leszármazottaié maradt még a huszadik században is. A Kund család birtokán 1906-tól egy bérlő, özv. Lővensohn Ernőné gazdálkodott, s nem is akárhogyan. A gazdaságot a kor színvonalának megfelelő legmodernebb
eszközökkel szerelte fel: gőzcséplővel, benzines szántógéppel és gőzmalommal dolgoztak. A birtoknak gazdag állatállománya, valamint tenyésztésre is berendezett halastava volt. A községhez tartozó Gilye területén a XV. században a Töli család bírta a földeket, ám idővel az is a Jankovichokhoz  került. Már a tatárjárás előtt is fennállott Remetepuszta, amely előbb apátsági, azt követően királyi birtok volt, majd később földesura lett Guary Gábor és Póka Miklós. Csak jóval később, a XIX. században épült fel  Vincze-major.

A Nagyatádi-féle földreform során számos szegényparaszt jutott földhöz  Somogyvámoson, ahol összesen 295 kh szántóföldet és 15 kh házhelyet  osztottak ki. A második világháborút követően ez 1086 kh szántófölddel és 15  kh házhellyel gyarapodott. Az első téesz-csoport 1948-ban alakult meg, majd  1959-ben egy nagyobb szövetkezet is létrejött. Jelentős fejlődésnek indult a  település 1945 után, melynek során utakat, járdát építettek, 1955-ben  félmilliós költséggel elkészült az új iskola, 1961-re kiépült a  villamoshálózat, 1968-ban vezetékes ivóvízhez jutott a lakosság.

Somogyvámos saját látványossággal is szolgál, melyet Hanzel László fafaragó  és tojáspatkoló munkája tesz lehetővé. A népi motívumokat őrző munkákat készítőjük lakásán lehet megtekinteni. Somogyvámos központjában találjuk a  felújított művelődési házat, az evangélikus és a katolikus templomot és a  világháborús emlékművet. Innen, a gondozott házak közül két túraúton is  elindulhat a vendég, ha látványosságot keres. Érdemes elsétálni ( autóval is járható az út) a Puszta-toronyhoz, ahol a középkor szelleme érintheti meg,  majd a Krisna faluba, ahol az indiai vallás európaiak számára különleges külsőségeit találja.
Forrás.

Somogygeszti - Somogyvár

2012-ben örömmel láttuk, hogy volt víz, nagy nyílt vízfelület a Baláta-tavon.
Baláta-tó a kilátóból:
2009:

2010:

2012:

Érdekes olvasnivaló, egy tanulmány a Baláta-tólról:
KASZA FERENC - MARIÁN M.: A Baláta-láp és gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra

A Kaszó 10km-es gyalogos teljesítménytúra szándékosan Kaszó rajt-céllal lett kialakítva. Ennek a távnak a hossza 10.6 km, az 1.5km-es Öregerdő Tanösvény végigjárásával indít, majd (nem a kisavasút vonalán) a kék kerékpáros túraútvonalat követve elmegy a kilátóig, a Baláta megállóhelyig, majd K-i irányban az Érdészháznál fordul vissza, és a Somogyszob - Kaszó úton tér vissza Kaszó, Kisvasút végállomásig. Mivel az útonal nem a sínek mentén halad, olyan részeket is megmutat, amik kisvasutazás közben nem láthatók. Jövőre javaslom. Akár a Szenta-Kaszó bemelegítő túrával együtt (ez a 20km-es táv), akár külön. A 10km-es táv rajtja Kaszón elérhető a 10:30-as Szentáról induló kisvasúttal, és a visszafelé menő 15:30(v. 14:30?)-as vonatot is el lehet érni, bármelyik  teljesítménytúra távot végigjárva.
Azért nincs kiírva 10km-es Szenta - Kaszó közötti talpfatúra, mert aki ide eljön, az amúgy is szeretne kisvasutazni, a kaszói 10km-es táv pedig látnivalók tekintetében érdekesebb.

Nekem nagyon tetszik Kaszó környéke, az erdő, a nyiladékok dús növényzettel. Legutóbb 2 éve voltunk a teljesítménytúrán, de még az egész napos eső mellett is megérte végigjárni a 10km-t. Idén, 2012-ben Zoli és Gabi szintén a 10km-es teljesítménytúrát járták, én inkább a 20km-es távot választottam.

Szenta - Kaszó közötti túra volt tervezve erre a napra, ami egybeesett a Kaszói Kisvasút Napja rendezvénnyel.
Az eseményre 27 fővel indult el a csapat 7.05 órakor Kaposvárról, majd a többi 10 fő a 9.05 órakor induló vonattal jött utánunk.
A korábban indulók Szentáról gyalog indultak el Kaszó felé a kisvasúti sineken. Ideális kirándulóidőben haladtunk, változatos környezetben.  Hol sűrű erdőben, hol nyílt terepen haladtunk. Bojsza környékén szemben jött a Szentára tartó kisvonat, amelyen  a későbbi csapat utazott Kaszóra.
A gyalogosokkal  Baláta megállóhoz érve, megkerestük a kilátót, de a tó jórészt víz nélküli, ahogyan az előzőleg elhagyott Bojsza -tó is.
A további utat már nem a sinek mellett tettük meg, pár percnyi gyaloglás után már Kaszón voltunk.
A helyszínnel ismerkedve, felderítettük a környéket, elintéztük a bélyegzést.
Közben megérkezett a csoport másik része is a kisvonattal, amely ezen a napon ingyenesen szállította az utasokat.
A program sok látnivalót tartalmazott,érdekes és látványos  ugróköteles bemutatót tartottak iskoláskorú fiatalok, valamivel idősebbek hastáncoltak, zenéltek, énekeltek és táncoltak.
Közben a babgulyás főzőverseny zajlott, aminek eredményét végül kiárulták a megjelentek között, de versenyen kívül kapható volt még szarvaspörkölt is.
Néhányan nem tudtak végig maradni.  Ők alternatív módon,  gyalog mentek vissza Szentára, ahonnan előbb tudtak hazautazni.
A csapat zöme kitartott az utolsó kisvasúti menet indulásáig, majd Szentán felszállva a nagyvonatra, 18.50 órára megérkeztünk Kaposvárra.
  Szép, változatos napunk volt, a gyerekek is jól érezték magukat.
Kaszóban rendezett, tiszta, szép környezetben fekvő települést ismertünk meg.
 A rendezőket dicsérni lehet, hogy igyekeztek a jelenlévő többszáz vendégnek érdekes, látványos programot biztosítaní.
Szép túra volt, örülök, hogy együtt lehettünk!
Benedek Balázs
.

Forrás: wikipédia

Szentimrepuszta - Bárdudvarnok

Babócsa_és_az Ősborókás

A Somogy Turistája túramozgalom célja megyénk természeti, kulturális, néprajzi és szakrális értékeinek megismertetése és ezzel megyénk 'Somogyország' megismertetése az érdeklődő természetbarátokkal. Természetesen ez sem lehet teljes és átfogó de a megye minden részére kiterjedő érintőpontok úgy lettek összeállítva, hogy az arra járók a legfontosabb látnivalókat útba ejthessék. A TTSE túrája ezúttal Benedek Balázs szervezésében Belső-Somogy déli részére vezetett és először Babócsa látnivalóival ismerkedhetett meg a 12 fős csapat. Sajnos a közlekedési lehetőségek erősen korlátozottak ebben a térségben (is) így hosszú vonatozással, Gyékényesen átszállva érkeztünk meg erre a településre. Mivel néhány nap múlva több MÁV és Volán járat is megszüntetésre kerül így a túrát a tervezettnél két héttel korábbi időpontra kellett előrehozni, természetesen ennek ára is volt! Babócsán keresztül sétálva megnéztük a szép katolikus templomot, a sok szobrot és emlékművet a település utcáin, a romos Somssich-kastélyt és a közelében álló Török-kutat.

Az alábbi információkat Babócsa honlapján olvashatjuk: www.babocsa.hu

Somssich-kastély, Török kút

A Szabadság tér 6-7. alatt található az egykori Somssich-kastély, amely 1820 körül épült klasszicista stílusban. Az épület középső része elpusztult a II. világháborúban. Parkjában - mely ma a mezőgazdasági szövetkezet területe - áll a műemléki védelem alatt lévő Török-kút. Az építmény a hiedelemmel ellentétben nem a török korból származik, hanem a XIX. században török türbét utánzó stílusban kútháznak építették. A Török-kút közelében, a tőle DK-re lévő tsz iroda udvarán, az egykori tsz fürdő medencéjének helyén tárta fel 1979-ben dr. Magyar Kálmán egy törökkori épület maradványát. Ez igazolja, hogy a Török-kút környéke, mint a régi "Török-vár" délnyugati területe a török időkben lakott volt.

A templomról

'A Szabadság tér északi részén, a Várdombnak nevezett emelkedőn áll a település barokk stílusú temploma. A római katolikus imahely 1790-ben épült, belső terét Merész Gyula freskói töltik ki. Itt található a Somssich-család kriptája is, melynek mozaik díszítését 1920-ban készítette Mezei Müller Gyula festőművész. A templomtól É-ra és Ény-ra 1979-ben folytatott ásatása során dr. Magyar Kálmán régész két törökkori (XVI-XVII. századi) téglalap alakú, összedőlt téglaépítmény leégett maradványát tárta fel. Felette Ny-K-i tájolású, melléklet nélküli sírok voltak. Vagyis az 1686 és 1790 közötti időben már egy templommal rendelkező temető sírjai léteztek itt. Ez a legkiemelkedőbb dombon megtalált templom vagy kápolna lehetett talán a Marczali János által 1455-ben Babócsán említett Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolna? A török időkben elpusztult templom és temetője helyére előbb egy másik török gőzfürdő, majd az újabb kori barokk templom épült fel. A templomhoz vezető utat két oldalról örökzöld sövények határolják. Itt áll Nepomuki Szent János szobra. A három haranggal rendelkező templomtorony réz kupolája már messziről látszik a napfényben. Az épület bejárata - egy korábbi átépítésnek köszönhetően - nem a torony alatt található. A korabeli templom oldalához a Somssich grófok új szárnyat építtettek. Ennek köszönhetően a régi főoltár helyén ma a sekrestye található. A jelenlegi főoltár a bejárattal szemben áll. Az oltárképet a színes ólomüveg ablak adja, amelyen keresztül ragyogóan szűrődik be a napfény a benti félhomályba. A padsorok végében a falat domborművek díszítik.'

K-felé elhagyva a lakott területeket az egykori Babócsa-várának hűlt helyére érkeztünk, az egykori erősségre egy szép Információs tábla emlékeztet, az erdőben csak az egykori erősség földműveinek csekély maradványa látható. A téglavár anyagát a lakosság széthordta.

Várak

A régészeti kutatások alapján bebizonyosodott, hogy Babócsán, a Tibold nemzetség korai birtokközpontjában három erődített hely, azaz vár létezett a középkorban. A Rinya bal partján a XI-XIII. században épült az a Motte-típusú kis földvár, amely a mai római katolikus templomnál lévő magasabb domb várának, a későbbi "Török-várnak" az úgynevezett "elővára" volt . Mint azt dr. Magyar Kálmán régészeti kutatásai és tanulmányai nyomán megtudhatjuk, ez a korai vár 30x35 méteres lehetett, s a Rinya holtága folyta körbe. Az erődítményt a török korban is használták. A község szívében épült fel a későbbi un. "Török-vár" is, amely 1398 óta a főrangú Marczali, majd 1490-től Báthori család birtokközpontja, rezidenciája is volt. Ezt a várat először 1439-ben említették. 1491-től 1531-ig Báthori György főlovászmester (1505-1526), somogyi főispán innen igazgatta a hatalmas nyugat-magyarországi Báthori birtokokat. Külön érdekesség, hogy Báthori György a vár mellett vadaskertet is létesített, ahová délről hozatott szarvasokat. Ebben a fényűző várban, az úgynevezett castrumban ő látta vendégül - az újabb kutatások szerint - 1495.február 15-én II. Ulászló királyt. A Rinya jobb oldalán található e két vár ellenerődje a Basa-kert, másképpen a Nárciszos vára, amely téglalap alakú, 4,3 hektár alapterületű, s 7 kör alakú bástyával rendelkezett. Dr. Magyar Kálmán 1984-1992 között itt folytatott kutatásai során tárta fel a Tibold nemzetség korai, XI-XIV. századi udvarházát és kegyúri monostorát, a temetővel és a hozzátartozó településekkel. Innen kerültek elő az Árpád-kori Babócsa falu és középkori mezőváros házai, valamint román és gótikus egyházának, temetőjének fal-és sírmaradványai, illetőleg különböző leletei.(Részletesen lásd Basa-kert!)
Az úgynevezett Basa-kertet a tatárjárás után, de inkább a XIV. század elejétől erődítették meg. Ezután a különböző korban keletkezett erődítések, a bal és a jobb parti három vár előbb a középkori birtokközpont, majd 1526 után Babócsa végvárának egységes védelmi rendszerét képezték. A Rinya folyót keresztezve gyorsan megérkeztünk a Basa-kert területére. Sajnos a túra időpontjának előrehozása miatt a hatalmas nárcisz mezőt csak bimbós állapotban láthattuk, de szerencsére az is nagyon látványos az óriási területen. Az egykor itt álló vár sáncain átkelve kerestük fel a Szent Egyed templom romjait. A régészeti feltárások a területen az árpád korig visszanyúló emlékeket tártak fel.

Basa-kert (Nárciszos)

A mintegy 13 hektáros terület legnagyobb nevezetessége és látványossága a csillagos nárcisz. A fehér virágszőnyegként borítja a mezőt tavasz derekán. Egész Európában nincs ekkora kiterjedésű összefüggő nárciszmező, épp ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága védetté nyilvánította. A história szerint e területet a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére. A virágon nem fog az idő, az évszázadok során minden tavasszal kibontja szirmait. A babócsaiak egy évtizede úgy gondolták, hogy ezt a látványt szívesen megosztanák másokkal is, ezért minden évben megrendezik a Nárcisz napot, amelyen több ezren - köztük szép számmal külföldiek is részt vesznek.

A Basa-kert földje ugyanakkor a felszíni szépségen túl, rengeteg értéket is rejt. Dr. Magyar Kálmán 1984 és 1992 között végzett itt régészeti feltárásokat. A kutatásokból kiderült, hogy állt a kettős föld, majd palánkvár területén kőtemplom, bencés rendház, mellette temető egy kápolnával, valamint egy-egy főúri udvarház több egyszerűbb házzal, valamint külön a falu, majd a város templomai a temetőikkel, egy zarándok és több egyszerű és rangosabb házzal. Előkerült a törökkori iparostelep, de a török gőzfürdő és basaszeráj is. Mindegyikhez nagyon sok és igen értékes tárgyi anyag is tartozott. Mindez részletesen megtudható a dr. Magyar Kálmán szerkesztésében 1990-ben megjelent Babócsa története című tanulmánykötetből, valamint az ugyancsak általa szerkesztett és 2005-ben kiadott Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című könyvből. Mint az a falukrónikában is olvasható, ezt a területet is XI-XIV. században a Tibold nemzetség birtokolta. Ők építtették saját temetkezőhelyként a Szent Miklósnak ajánlott bencés apátságot a XI. században.

Babócsán felkerestük még az önkormányzat épületét is ahol megkaptuk a szükséges igazoló pecséteket és vissza ballagtunk a vasútállomásra, hogy tovább vonatozzunk Darányba ahol az Ősborókás túránk indult.

A barcsi ősborókás

A barcsi ősborókás értékeire 1923-ban hívta fel a figyelmet Boros Ádám, neves magyar botanikus. 1942-ben nyilvánították védetté a Rigóc patak középső szakaszát, Patkó Bandi fáját, és a lant alakú feketefenyőt. 1974-ben 34 négyzetkilométernyi területen megalakították a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzetet. 1996 óta a DDNP kiemelt jelentőségű területe. A borókás a belső somogyi homokvidék jellegzetes része, ahol a nyílt homokfelszínen az ezüstperje, a láptavak színén pedig a rucaöröm él szinte egymás mellett. Az állatvilágot szintén a végletek jellemzik. Mocsári békák, zöld gyíkok, fekete gólyák, gémek, lappantyúk békés élőhelye ez a vidék. A területen 700-nál is több magasabb rendű növényfaj, közel 3000 gerinctelen és 230 gerinces állatfaj él. A borókást átszeli a Drávába ömlő Rigóc patak, illetve az 1930-as években ennek a felduzzasztásával keletkezett halastórendszer. Itt fekszik még a Kisbók nevű Dráva-holtág is.
A homokhátakon a mészkerülő homoki gyepek és cseres-kocsányos tölgyesek. A homokhátak közti mélyedésekben égeres láperdők találhatók, amelyekben láptavak húzódnak meg. Ezek jellemzője a hínár és a zsombékosok. A homoki gyepeken egércsenkesz, különböző moha és zuzmófajok élnek. A leggyakoribb azonban az ezüstperje, a juhsóska, az ezüstös hölgymál, az élesmosófű és a homoki pimpó él. Ritka és védett faj a fekete kökörcsin, a homoki kocsord, a homoki kökörcsin, homoki szalmagyopár és a hazánkban szórványosan előforduló rejtőke. Az itt élő rovarvilág legfigyelemreméltóbb alakja a homokfutrinka, a borókacincér, a hangyaleső, a sisakos sáska és az ájtatos manó. Különleges látvány a nyílt gyepen táplálkozó búbos bankák, vagy a földiméhek fészkei után kutató darázsölyvek látványa.
A borókások kialakulása a legelőerdő gazdálkodás eredménye. Miután megszűnt ez a gazdálkodási forma, a területek beerdősödtek. Természetes módon telepedett meg az erdei fenyő, a nyír, a kocsányos tölgy, a cser és a rezgőnyár. Az aljnövényzet között megtalálható a kacúros véreslapu, valamint az ökörfarkkóró.

Borókás tanösvény - A DDNP ajánlásával A 2 km hosszú tanösvény a 6-os főút Darány-Barcs közötti szakaszán található az autóspihenő parkolója mellett. A tájékoztató táblák egy része sajnos a 2000. augusztusi tűz martaléka lett. A tanösvény a Belső-Somogy homokpusztáinak jellegzetes növénytársulásait és állatvilágát ismerteti. A területen a Nemzeti Park rackanyája legel.

Az ősborókás már magában is nagyon látványos a homokos talajon szép túra útvonalakat és tanösvényeket alakítottak ki , nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szigorúan védett területekre kizárólag előzetesen a nemzeti parktól megkért engedély birtokában szabad bemenni. Az erdők vegyes életkorú és fajtájú fákból álltak, de jó volt a lassan zöldülő erdőben túrázni. Néhány egyedi fa matuzsálem is található itt, pár percre egymástól, pld itt van a Patkó Bandi fája:

A 6-os közút mentén, illetve a vasúti átkelő közelében álló famatuzsálem, Somogy megye második legnagyobb fája. A 400 évesre becsült kocsányos tölgy 1942 óta védelem alatt áll. A famatuzsálem mellmagasságban mért törzskerülete meghaladja a hat és fél métert. A nép a híres somogyi betyárról, Patkó Bandiról nevezte el a fát.

A vasúti sínek közvetlen közelében található a hatalmas és szabálytalan növésével híressé vált Lant-fenyő, hármas törzsű, lant alakú feketefenyõ, melynek közös törzskerülete 283 centiméter.

A hatalmas fáktól elköszönve gyorsan megérkeztünk Középrigóc vasútállomására , mely csaknem maradandó nyomokat hagyott Bandi barátunkban mikor az egyik eb meg szerette volna kóstolni, de csak a nadrágszáráig jutott. Vonattal utaztunk tovább Barcsra, a dél-somogyi kisváros vasútállomása közvetlenül a Dráva partján található így volt időnk és lehetőségünk ennek a szép és vad folyónak a megtekintésére is, persze az igazi egy kis hajókázás lett volna, talán majd legközelebb az is belefér.

Addig is egy fontos szárazföldi információ, már táplálékra vadásznak a kullancsok tehát használjátok a riasztó szereket és ne felejtsétek el túra után megnézni, hogy vajon nem kaptatok e mégis egy kis kéretlen vendéget.

Köszönjük a túrát, szép volt!

Még több fotóért katt a kis képre!

Babócsa - Darány - Középrigóc

Somogy_csúcsán

Somogy csúcsán Kereki - Kőröshegy

Visnye - Szilvásszentmárton közötti túrát   terveztünk erre a péteki munkanapnak számító szombatra. Az időjósok szép, meleg tavaszias napot igértek. A 7 órai indultunk el, Kadarkúti átszállással  Visnyére. A falu főutcáján 8 órakor Borsos András túravezető már "eligazítást" is tartott.
Poros úton indunk el a faluból, felhagyott szőlőhegyet elhagyva, majd megművelt szántóföldek között kanyarogva,beértünk az erdőbe. Bakonyi János elnökünk erre gyerekeskedett, így sok emlékét, élményét megosztotta velünk.
A széles úton,  a nehéz járművek után marardt nyomokat látva annak örültünk, hogy nem a hóolvadás utáni sáros időben túrázunk erre.
A fák között épületek tüntek fel, némelyik nagyon is mutatós. A szétszórt házakban lakók részben önellátóak, amire a látott ludak, tyúkok, szürkemarhák és egy mangalica disznó és annak malacai utaltak.
Boltot nem láttunk, igaz nem jártuk be az egész "hegyközséget".
Az itt lakó, alsó tagozatos gyerekeket osztatlan, közös osztályban tanítja egy pedagógus.
Itt, az iskolánál tartottuk a tizórai szünetet.
 Elgondolkodtam azon, hogy mennyire több komfortot kapok városi lakosként, amit természetesnek tartok. De másként is lehet élni, amit az itt élők vállalnak.
Az iskola mellett látható a Palitemető, ami Nagy Pali betyár sírja. A sírt gondozzák, tájékoztató táblán két nyelven olvasható pár sor a somogyi betyárvilágról.
A szilárd burkolatú erdészeti úton indultunk tovább, majd  a Zháromszög jelzést követve  egy  gerincen a Hindai-bérc nevű helyen álló geodéziat tornyot értük el. A toronyba fel lehetett menni,de  a figyelmeztető felirat szerint   veszélyes, és a valóságben fárasztó létramászás árán. Így eltekintettünk a tetején várható  kitekintéstől.
A zöld romjelzés egy sűrű fenyveserdőbe kanyarodott. Mivel az egyik túratárs szerint a további utat erre különféle kerítések akadályozzák, mi a jelzetlen erdei úton mentünk tovább Szilvásszentmárton felé.
Túravezetőnk jól vezetett, így elértük a 12.15 órai autóbuszt hazafelé, nem kellett két és fél órát várni a kocsmában.
Jó kis túra volt, azoknak, akik korainak tartották a hazaérkezést, még belefért valamilyen helyi menet.
Köszönöm, hogy együtt voltunk!
Benedek Balázs

Felsőmocsolád - Kisbárapáti.

Szerencsénkre, Kaposváron éppen egy több száz fős teljesítménytúra is volt így sikerült felférni a vonatra :-) Nem tudom megmondani mennyien jöttek el ezen a szép tavaszi napon a túrára,kb. 80-90 fő lehetett a teljes létszám, a jelenléti ívet 78-an biztosan aláírták de átnézve látok hiányokat.
Az indulásnál még sikerült egyszerre mindenkinek röviden ismertetni a várható programunkat , de később az érintett helyekhez kapcsolódó legendákat ismételni is kellett :-) Tényleg sokan voltunk a rövid távot kb. 20-an választották a többség végig jött, így most röviden megismétlem az egyes helyekhez kapcsolódó fontosabb információkat, hátha nem mindenki hallotta:

Kacskovics - Bánó Kastély Műemlék (Jelenleg Bánó Mária Kastélyszálló)

A kastély 1810-14 között épült, Eszterházy Pál főépítésze tervezte Kacskovics Mihálynak, és Csehországból hozták a kőműveseket. A kétszáz évvel ezelőtti tetőszerkezet gerendái még mindig a helyükön vannak. A tovább építést az első világháború után folytatta Bánó Iván, ekkor épült meg a konyha, a német házikisasszony szobája, az ebédlő, a sárga és kék szalonok — ekkor lett az épület hossza 57 méter. Sajnos a család nem sokáig élvezhette ezt az otthont: 1949-ben a rendszer az egészet államosította, jogos tulajdonosaitól elvette és kisajátította. Államosítás után a kastély volt iskola, óvoda, szociális lakás, varroda, nyugdíjasok otthona - de állapotát, szellemét senki sem ápolhatta. Erre csak 1997-től kerülhetett sor, amikor Bánó Sándor és a családi vállalkozás visszavásárolta a szülőházat, hogy elkezdhessék a véget nem érő munkát: a kastély helyreállítását. Egy otthon visszaszerzését. Köszönjük a tulajdonosoknak, hogy lehetőséget biztosítottak a kastély megtekintésére.

Az öreg hárs

Életkora valahol 300-400 év környékén lehet, szabálytalan növése miatt nehezen becsülhető. 2011-12-évben az ÖKOTÁRS Alapítvány internetes szavazásaival váltak ismertté azok a legendák melyek a fához kapcsolódnak. A fa közelében természetesen megkerestük a GCORHA geoládát is.

A második alkalommal megrendezett Európai Év Fája versenyt a felsőmocsoládi öreg hárs nyerte meg, melyre 11 158-an voksoltak. A második a köpeci szilfa lett Romániából 9812 szavazattal, a harmadik helyezést pedig a bolgár kívánságfa érte el 6071 szavazattal. A versenyben egy hónap alatt összesen 41 ezren szavaztak a hét jelölt fára és történeteikre. A győztes fa nevezői a Brüsszeli Zöld Hét során, május 23-án rendezendő ünnepségen vehetik át az Európai Év Fája vándordíjat, melyet Martin Patřičný cseh művész tervezett. Az ünnepséget az Ökotárs Alapítvány testvérszervezete, a Nadace Partnerstvi a Természetvédelmi Világszövetséggel közösen szervezi.

A mi falunkban, Felsőmocsoládon számtalan legenda őrzi a garabonciások tetteit. Egy ilyen történet kapcsolódik az öreg matuzsálemhez, a négyszáz éves hársfához is. A vénséges vén minden évben újra kizöldül, három vastag ággal tör az ég felé, de megjelennek odvas kérge szélein a fiatal gallyak hajtásai is. Mi meg örülünk: ott állunk előtte, és mosolyogva visszük el hozzá a család újszülötteit, mert kell, hogy megismerje őket. Aztán, ha az apróságok már értenek a famászáshoz, ők is átesnek a „bátorságpróbán”. Ha elég ügyesek, a fa méretes odúrendszerében fel tudnak jutni a tetejéhez, hogy onnan nézzenek széjjel, onnan vehessék szemügyre a „birodalmat”, a természet csodálatos ajándékát, a mindig megújuló erdőt.

A családi legendárium szerint főként hollók éltek a leégett erdőben, amikor aztán elcsendesült minden, visszajöttek. Keserves károgással siratták a fészkeiket. A környék garabonciása, aki hűséges állataival: foltos kutyájával, fekete kosával és a bütykös botjára rátekeredett kígyójával járta a vidéket, hogy segítsen a rászorultaknak, meghallgatta a hollók panaszát, majd megparancsolta nekik, hogy hozzanak magokat a csőrükben, a kopasz domboldalra telepítsenek erdőt. Ugyanis tudta jól, hogy a szakadék szélén álló kis hársfa túlélte az ítéletidőt, mert saját testével védte meg a pusztító lángoktól. És azt is tudta, hogy épp beértek a fa magjai. A hollók teljesítették a parancsot, lecsipdesték a fa kis terméseit, csőrükkel lukakat ásva a domboldal barna földjébe beültették mindegyiküket. Így történhetett, hogy kis hársfa terméseiből született újjá az erdő. A garabonciás továbbra is vigyázott a hársra. No meg a méhek és a hollók is, mert nagy szükségük volt rá. Óriás koronáját megtépázta az idő, a belsejében meg odú növekedett, hogy otthont adjon az állatoknak és az embereknek. Egyszer aztán híre ment, hogy a garabonciások ideje lejárt. Csendes pihenőt kerestek. A fa befogadta a környék garabonciását. Idővel aztán az öreg törzs maga is garabonciássá változott. Azóta ő segíti a világot. Göcsörtös kérgének emberarca lett. De a kérge alól kidugja fejét a három jó barát: a foltos kutya, a fekete kos és a kígyó. Az egykori hársfa csodával határos módon a mai napig él. A törökvész után falu települt a völgybe, no meg három nemesi kúria és egy kastély épült a környék gazdáinak. Így a körülötte felnövekvő hárserdőt apránként kivágták.

A kastély padlásán ma is ámulva állunk a széles deszkákon, hihetetlen, hogy ekkora fák élhettek a közeli dombon. Somogy megyében a Felsőmocsolád környéki erdők az államosításig a Bánó és a Kacskovics család tulajdonában álltak. A rendszerváltás jóvoltából a kárpótlási jegyekből vett földek kimérése után a Bánó Mária Kastélyszálló közelében található erdőrész a közel harminc főt számláló „Sándori Erdőbirtokossági Társulás” tulajdonába került. Itt található az öreg hársfa és a Pokol torka elnevezésű különleges szakadék is. Édesanyám, Bánó Mária /1923-1980/ közlése alapján írtam le a fa „történetét. Bellosevich Miklósné.

A Pokol-torka

Somogyban több hasonló lösz szakadék létezik, a terep adottságai révén elég gyakori képződmény, ebben a mély szurdokvölgyben bővizű forrás fakad mely Malom-árok néven éri el a települést. A kastély mellett kis tó is volt korábban melyet a patak vize töltött meg, gátját átvágták igy most csak a körvonalai láthatók.

A legenda szerint valamikor régen nagy viharok pusztítottak a környéken, és egy hatalmas villám csapott be a dombtetőbe. A föld meghasadt, vízoszlop és földgáz tört fel a mélyből, széles medret, vagyis inkább szakadékot vájva magának. A villámtól berobbant a gáz, lángolt, izzott minden. Leégett az erdő. A sárga vízáradat meg egyre csak folyt, tovább pusztítva a környék értékeit, mígnem aztán beomlott a homokfal, elzárva a feltört gáz és olaj forrását. Az emberek fellélegeztek, de kerülték a szakadékot, el is nevezték a helyet a Pokol torkának, mert úgy gondolták, hogy az a hely maga lehet a pokol bejárata, az onnan feltörő vízoszlop és a mellette felcsapó lángok csakis egyenest a pokolból származhattak. Ma már nincs gázkitörés a hasadékban, csak csendesen csörgedező forrás. Nagy esőzések után ugyan megtelik a meder, így mind a mai napig fenyegeti a környéket a sárfolyam. A szakadék neve ma is Pokol torka, így őrizte meg az egykori természeti jelenség emlékét a szájhagyomány. Fúrtak is a közelben földgáz és olaj után. Működtek ideig-óráig olajkutak is, még ma is látni őket, annyi bizonyos: a föld mélyében ezen a területen létezik földgáz és olaj

Kisbárapáti Római katolikus (Nagy Szent Teréz) templom Műemlék

1778-ben épült, barokk stílusban. Kupoláját Franz Xaver Bucher freskói díszítik, oltárképeit a neves festő, Dorfmeister készítette. Köszönjük a lehetőséget, hogy belülről is megnézhettük!

A túra végén Kisbárapátiból a 35-ös számú vasúti vonalon utazhattunk haza. A kis piros BZ vonatok ezen az útvonalon ismét veszélyben vannak hiszen többször be akarták zárni, talán ezúttal sem fog sikerülni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a szép tavaszi túrán!
Hevesi Zoltán

Még több fotóért katt a képre!

Felsőmocsolád - Kisbárapáti

Túratársak fotói: (Fábiánné Z. Éva)!

Felsőmocsolád - Kisbárapáti