Természetvédő Turisták „Somogyért” Egyesület

Felsőmocsolád - Kisbárapáti.

Szerencsénkre, Kaposváron éppen egy több száz fős teljesítménytúra is volt így sikerült felférni a vonatra :-) Nem tudom megmondani mennyien jöttek el ezen a szép tavaszi napon a túrára,kb. 80-90 fő lehetett a teljes létszám, a jelenléti ívet 78-an biztosan aláírták de átnézve látok hiányokat.
Az indulásnál még sikerült egyszerre mindenkinek röviden ismertetni a várható programunkat , de később az érintett helyekhez kapcsolódó legendákat ismételni is kellett :-) Tényleg sokan voltunk a rövid távot kb. 20-an választották a többség végig jött, így most röviden megismétlem az egyes helyekhez kapcsolódó fontosabb információkat, hátha nem mindenki hallotta:

Kacskovics - Bánó Kastély Műemlék (Jelenleg Bánó Mária Kastélyszálló)

A kastély 1810-14 között épült, Eszterházy Pál főépítésze tervezte Kacskovics Mihálynak, és Csehországból hozták a kőműveseket. A kétszáz évvel ezelőtti tetőszerkezet gerendái még mindig a helyükön vannak. A tovább építést az első világháború után folytatta Bánó Iván, ekkor épült meg a konyha, a német házikisasszony szobája, az ebédlő, a sárga és kék szalonok — ekkor lett az épület hossza 57 méter. Sajnos a család nem sokáig élvezhette ezt az otthont: 1949-ben a rendszer az egészet államosította, jogos tulajdonosaitól elvette és kisajátította. Államosítás után a kastély volt iskola, óvoda, szociális lakás, varroda, nyugdíjasok otthona - de állapotát, szellemét senki sem ápolhatta. Erre csak 1997-től kerülhetett sor, amikor Bánó Sándor és a családi vállalkozás visszavásárolta a szülőházat, hogy elkezdhessék a véget nem érő munkát: a kastély helyreállítását. Egy otthon visszaszerzését. Köszönjük a tulajdonosoknak, hogy lehetőséget biztosítottak a kastély megtekintésére.

Az öreg hárs

Életkora valahol 300-400 év környékén lehet, szabálytalan növése miatt nehezen becsülhető. 2011-12-évben az ÖKOTÁRS Alapítvány internetes szavazásaival váltak ismertté azok a legendák melyek a fához kapcsolódnak. A fa közelében természetesen megkerestük a GCORHA geoládát is.

A második alkalommal megrendezett Európai Év Fája versenyt a felsőmocsoládi öreg hárs nyerte meg, melyre 11 158-an voksoltak. A második a köpeci szilfa lett Romániából 9812 szavazattal, a harmadik helyezést pedig a bolgár kívánságfa érte el 6071 szavazattal. A versenyben egy hónap alatt összesen 41 ezren szavaztak a hét jelölt fára és történeteikre. A győztes fa nevezői a Brüsszeli Zöld Hét során, május 23-án rendezendő ünnepségen vehetik át az Európai Év Fája vándordíjat, melyet Martin Patřičný cseh művész tervezett. Az ünnepséget az Ökotárs Alapítvány testvérszervezete, a Nadace Partnerstvi a Természetvédelmi Világszövetséggel közösen szervezi.

A mi falunkban, Felsőmocsoládon számtalan legenda őrzi a garabonciások tetteit. Egy ilyen történet kapcsolódik az öreg matuzsálemhez, a négyszáz éves hársfához is. A vénséges vén minden évben újra kizöldül, három vastag ággal tör az ég felé, de megjelennek odvas kérge szélein a fiatal gallyak hajtásai is. Mi meg örülünk: ott állunk előtte, és mosolyogva visszük el hozzá a család újszülötteit, mert kell, hogy megismerje őket. Aztán, ha az apróságok már értenek a famászáshoz, ők is átesnek a „bátorságpróbán”. Ha elég ügyesek, a fa méretes odúrendszerében fel tudnak jutni a tetejéhez, hogy onnan nézzenek széjjel, onnan vehessék szemügyre a „birodalmat”, a természet csodálatos ajándékát, a mindig megújuló erdőt.

A családi legendárium szerint főként hollók éltek a leégett erdőben, amikor aztán elcsendesült minden, visszajöttek. Keserves károgással siratták a fészkeiket. A környék garabonciása, aki hűséges állataival: foltos kutyájával, fekete kosával és a bütykös botjára rátekeredett kígyójával járta a vidéket, hogy segítsen a rászorultaknak, meghallgatta a hollók panaszát, majd megparancsolta nekik, hogy hozzanak magokat a csőrükben, a kopasz domboldalra telepítsenek erdőt. Ugyanis tudta jól, hogy a szakadék szélén álló kis hársfa túlélte az ítéletidőt, mert saját testével védte meg a pusztító lángoktól. És azt is tudta, hogy épp beértek a fa magjai. A hollók teljesítették a parancsot, lecsipdesték a fa kis terméseit, csőrükkel lukakat ásva a domboldal barna földjébe beültették mindegyiküket. Így történhetett, hogy kis hársfa terméseiből született újjá az erdő. A garabonciás továbbra is vigyázott a hársra. No meg a méhek és a hollók is, mert nagy szükségük volt rá. Óriás koronáját megtépázta az idő, a belsejében meg odú növekedett, hogy otthont adjon az állatoknak és az embereknek. Egyszer aztán híre ment, hogy a garabonciások ideje lejárt. Csendes pihenőt kerestek. A fa befogadta a környék garabonciását. Idővel aztán az öreg törzs maga is garabonciássá változott. Azóta ő segíti a világot. Göcsörtös kérgének emberarca lett. De a kérge alól kidugja fejét a három jó barát: a foltos kutya, a fekete kos és a kígyó. Az egykori hársfa csodával határos módon a mai napig él. A törökvész után falu települt a völgybe, no meg három nemesi kúria és egy kastély épült a környék gazdáinak. Így a körülötte felnövekvő hárserdőt apránként kivágták.

A kastély padlásán ma is ámulva állunk a széles deszkákon, hihetetlen, hogy ekkora fák élhettek a közeli dombon. Somogy megyében a Felsőmocsolád környéki erdők az államosításig a Bánó és a Kacskovics család tulajdonában álltak. A rendszerváltás jóvoltából a kárpótlási jegyekből vett földek kimérése után a Bánó Mária Kastélyszálló közelében található erdőrész a közel harminc főt számláló „Sándori Erdőbirtokossági Társulás” tulajdonába került. Itt található az öreg hársfa és a Pokol torka elnevezésű különleges szakadék is. Édesanyám, Bánó Mária /1923-1980/ közlése alapján írtam le a fa „történetét. Bellosevich Miklósné.

A Pokol-torka

Somogyban több hasonló lösz szakadék létezik, a terep adottságai révén elég gyakori képződmény, ebben a mély szurdokvölgyben bővizű forrás fakad mely Malom-árok néven éri el a települést. A kastély mellett kis tó is volt korábban melyet a patak vize töltött meg, gátját átvágták igy most csak a körvonalai láthatók.

A legenda szerint valamikor régen nagy viharok pusztítottak a környéken, és egy hatalmas villám csapott be a dombtetőbe. A föld meghasadt, vízoszlop és földgáz tört fel a mélyből, széles medret, vagyis inkább szakadékot vájva magának. A villámtól berobbant a gáz, lángolt, izzott minden. Leégett az erdő. A sárga vízáradat meg egyre csak folyt, tovább pusztítva a környék értékeit, mígnem aztán beomlott a homokfal, elzárva a feltört gáz és olaj forrását. Az emberek fellélegeztek, de kerülték a szakadékot, el is nevezték a helyet a Pokol torkának, mert úgy gondolták, hogy az a hely maga lehet a pokol bejárata, az onnan feltörő vízoszlop és a mellette felcsapó lángok csakis egyenest a pokolból származhattak. Ma már nincs gázkitörés a hasadékban, csak csendesen csörgedező forrás. Nagy esőzések után ugyan megtelik a meder, így mind a mai napig fenyegeti a környéket a sárfolyam. A szakadék neve ma is Pokol torka, így őrizte meg az egykori természeti jelenség emlékét a szájhagyomány. Fúrtak is a közelben földgáz és olaj után. Működtek ideig-óráig olajkutak is, még ma is látni őket, annyi bizonyos: a föld mélyében ezen a területen létezik földgáz és olaj

Kisbárapáti Római katolikus (Nagy Szent Teréz) templom Műemlék

1778-ben épült, barokk stílusban. Kupoláját Franz Xaver Bucher freskói díszítik, oltárképeit a neves festő, Dorfmeister készítette. Köszönjük a lehetőséget, hogy belülről is megnézhettük!

A túra végén Kisbárapátiból a 35-ös számú vasúti vonalon utazhattunk haza. A kis piros BZ vonatok ezen az útvonalon ismét veszélyben vannak hiszen többször be akarták zárni, talán ezúttal sem fog sikerülni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a szép tavaszi túrán!
Hevesi Zoltán

Még több fotóért katt a képre!

Felsőmocsolád - Kisbárapáti

Túratársak fotói: (Fábiánné Z. Éva)!

Felsőmocsolád - Kisbárapáti