Természetvédő Turisták „Somogyért” Egyesület

Dombay- tó megállóban szálltunk le az autóbuszról, ahová pécsi átszállással utaztunk Kaposvárról. 14 tagtárs vágott neki az országútnak, amelyen a Pécsváradhoz tartozó üdülőtelepre vezetett a zöld+ jelzés.
Árnyas fák között érkeztünk el a tóhoz, amelyet körbevettek a fák között megbúvó házak. Villany, vízvezeték biztosította a környéken a komfortot.
A tavat elhagyva, az út mellett bővizű, sebes folyású patak csobogott, amelynek a völgybéli felduzzasztásával jött létre a tó.
Az egyre emelkedő úton a domb tetejére jutottunk, ahonnan messze távolra lehetett látni,.
Balra a Zengő uralta a látképet, jobbra, délre a Szilágypusztai halastavak csillantak meg a távolban.
Csatlakozott a piros+ jelzés és egy darabig együtt haladt a zöld+ jelzéssel.
Sajnos az út szilárd burkolatú volt, amely végig kitartott az út végéig.
Az utóbbi napok meleg időjárása a növényzetet gyors növekedésre késztette.
Végig az úton végeredményben lakott területen haladtunk, az út mentén elszórtan, különböző épületeket láttunk.
Ezek közül, az egyszerű présháztól a hatalmas területen fekvő, lakatlannak látszó üdülőházig, sok fajta képviselte magát.
Rövidesen Pécsvárad külső szélén jártunk, majd megebédeltünk a református templom kerítésénél.
A zöld+ jelzés elvált, de a piros+ jelzéshez rövidesen csatlakozott a kék+ jelzés.
Továbbindulva, - még mindig szilárd burkolatú úton -, külterületen haladva értük el a kék+ és piros+ jelzésen a Zengővárkony feletti dombon lévő temetőt, ahol nagy építkezés zajlott.
Ennek sarkánál, de az út túlsó sarkában kezdődött egy lépcső, amely Rokkenbauer Pálnak,  a fák között elbujt síremlékéhez vezetett. A helyet el nem lehetett téveszteni, mivel a síron, három helyen is szerepelt a neve.
Az emlékezés csokrát helyezte el a Túravezetőnk nevünkben, elolvastuk a fóliázott tájékoztatót a sírban fekvő életéről és tevékenységéről.
Többen voltak, akik személyesen is ismerték, olyanok is voltak, akik a Naszály oldalában, halála helyén felállított kopjafát is látták.
 Sajnos a szelídgesztenyefák törzsei kiszáradtak, csak a gyökérnyakból hajtanak karvastagságú ágak.
Továbbindulva, máris a Zengővárkonyi pincesoron haladtunk a faluba.
Megtaláltuk a Tájházat, mögötte a Tojásmúzeumot.
Ezen érdekes látnivalókat kimerítve, a falut átszelve a műútra gyalogoltunk és a rövidesen érkező autóbusszal Pécsre, majd egy gyorsjárattal Kaposvárra utaztunk.
Kellemes meleg időben, jó társasággal, öröm volt túrázni.
Köszönöm, hogy együtt lehettünk!
Benedek Balázs