Természetvédő Turisták „Somogyért” Egyesület

Mesztegnyő – Somogyfajsz kirándulásra egyszeri átszállással jutottunk el Mesztegnyőre. Aznap kezdődött a Rétesfesztivál, így a 15 fős túracsapat 1 órát szavazott meg magának, hogy a kirakodóvásárban és a rétesek között szétnézzen. Déli harangszó előtt indultunk el a túrára, borongós, meleg időben. A faluból kiérve a sárga sávval jelzett úton egy darabig az erdei vasút sínpárja mellett haladtunk, majd az elkanyarodott Felsőkak felé, mi egyenesen mentünk tovább. Az elmúlt napok esőzései leverték a homokot, jó talajon tudtunk menni. Elhagytuk Cserfekvést, - néhány ház, némelyik lakottnak látszik -, mikor először megálltunk és megebédeltünk Továbbhaladva egy magán-vadaskert kerítése mellett haladtunk és balról elhagyott temetőt találtunk. A térkép szerint itt volt Kolduspuszta, de a közelben nem láttunk még romokat sem. Pár percnyi nézelődés után továbbmentünk és a következő megállás az un. Képesfa volt, amely egyben geoláda rejtekhelye is. Egy bekerített, nagyon öreg tölgyfa, amelynek odvába SZŰZ MÁRIA kép van beillesztve, és egy különálló deszkatáblára különféle szentképek vannak szögezve. Többféle verzió van a hely eredetéről, mindegyikben egy erdész szerepel, amely nagyon beteg lett és ez a fa alatt csodálatosan meggyógyult. A másik változatban ugyanez az erdész itt egy vadorzót lőtt agyon és a lelkiismeret furdalása miatt alakította ki ezt a helyet. Valószínűnek tartom, - ez a saját véleményem -, hogy az agyonlőtt vadorzó rokonsága lehetett, aki így siratta meg Őt. A közelében tért le a Háromház fogadó és vadászház felé vezető út. Ez a hely a betyárvilágban is nevezetes hely volt, mivel az akkori tulajdonosa a lopott marhákat csempészte át Horvátország felé. Elértük Libickozma falu végét. Ez a helyiség Somogy megye legkisebb települése, bejelentett lakósai száma 2010 januárjában 35 fő. A falu nagyon tiszta, rendezett és virágos, a házak többségét külföldi tulajdonosok vették meg és tartják karban. Nem mentünk be a faluba, a sárga sáv az erdőn átvágva egy kaszáló mellett haladt tovább, majd újra befordult az erdőbe és egyenesen halad a Somogyfajszi Őskohó bekerített múzeuma felé. Itt szerencsénk volt a hely felfedezőjével találkozni, aki tájékoztatta a csapatot a tudnivalókról. Megnéztük a kiállítást is. Egyébként néhány fiatal akkor próbálkozott az ősi technikával vasat olvasztani. Füstölt a boksa, amiben a faszén készült, illetve a földbe vájt kohóban izzott a tűz, amit lábbal hajtott fujtatóval élesztettek. Az eredményt nem vártuk meg, mivel jött az autóbusz, ezért kimentünk a megállóba. Még egy fröccs vagy sör belefért az időbe és hazaindulhattunk.