Természetvédő Turisták „Somogyért” Egyesület

Töröcske-Zselickisfalud      távot összesen 16 fő teljesítette ezen a napon.
Menetrend szerinti autóbusszal érkeztünk meg Töröcskére, ahonnan a S jelzésen indultunk fel a dombra. A horhóban vezető földesúton az olvadó hó és alatta a jég okozott izgalmakat.
Mire felszuszogtunk a tetőre, előttünk nyujtózkodott a volt"postaut"   néhány centiméter mély sárral fedve. A K+ jelzésen , főleg az erdőben, az avaron haladva, tudtunk előrejutni.Ropolyon a vendéglő előtt telepedett le a sáros társaság, és ettük meg a magunkkal hozott ebédünket,  ittuk meg a vásárolt kisérőket.
Néhány km. megtétele után  Hotel Kardosfánál álltunk meg újra. 
Volt közöttünk, aki még nem volt itt.
A nézelődés után továbbindultunk Zselckisfalud felé a K jelzésen. A műútról letérve , újra a sárdagasztás következett, amíg a szőlőhegy tetejére nem értünk.
Itt alaposan megfigyeltük az itt lévő, "műemlék" pincét, amely bármelyikünknél jóval idősebb volt.
A tulajdonos kedvesen fogadott, a borából is megkínált, amit ezúttal is köszönünk!
A borkóstoló után a szárazabb úton kerültük meg a falut, és jutottunk el a buszmegállóba, ahonnan a menetrend szerint  l hazajöttünk.
A tavaszi levegőn jó volt a túra, köszönöm, hogy velem tartottatok!
Benedek Balázs

... és még néhány fotó.

Köszönöm a túrát!

http://hevesiz53.blogspot.com/2012/01/somogy-turistaja-turamozgalom-21.html

Évzáró túra.                      Raizer József  túrafelelősnek sikerült ragyogó, napsütéses időt rendezni az év utolsó napjára. A kellemes időben, kellemes séta után 24-en találkoztunk a Tókaji parkerdőben. Egyesületünk elnöke  köszöntötte a megjelenteket és a jövő évi terveinkről szólt pár szót.
 Vendégünk volt Fekete Lajos is, a  Nyugdíjas Szakszervezet képviseletében, aki köszöntésében kitért a két szervezet közötti együttműködés lehetőségére.
Az Állam és az Önkormányzat a Civil szervezetek támogatásából mindinkább kivonul, ezért  jövőben fokozottan  kell saját erőre  támaszkodni és keresni kell azon megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a gazdaságos megoldásokat.

Az egybegyűltek mindenkinek boldog új évet kívántak,a hozott anyag sütése után közösen elfogyasztották ,  majd hazasétáltak.

Köszönöm Szabó Lászlónak a közreműködésért és a résztvevőknek, hogy velem tartottak.
Benedek Balázs

 Szilvásszentmártonból   Szennára gyalogolni alig tizen indultunk el autóbuszpályaudvarról.. A buszból,  Szennán áthaladva, már láttuk  a Hurkafesztivál  előkészületeit.
Szilvásszentmártonból a kék és zöld sávon indultunk el. A látótávolság alig volt 100 méter, a köd vastag zuzmarát varázsolt fűre, fára.
Eseménytelen gyaloglás után , Patcát elhagyva, az erdőn végigmenve, nem a kék sáv jelzést követtük, - igy elkerültük a forgalmas műuton való gyaloglást -, hanem balra fordulva, a szőlőhegyen keresztül értük el a Szenna - Bánya közötti műutat, ahol szemrevételeztük a Bárdudvarnok felé mutató táblát, valamint alatta az  "Eladó"  feliratot egy mobilszámmal. Valószínüleg nem a falura utalt, hiszen a rendszerváltáskor már eladták azt egy osztráknak,legalábbis a közterületek egy részét.
Szenna végén értük el a falut és kis gyaloglás után a Hurkafesztivál sürüjében találtuk magunkat.
A szinpadon folyt a műsor, a kiméréseknél a bor és a pálinka, a sátraknál pedig már kisült a kolbász és a hurka. Aki akart,  ott maradt még az örömöket kiélvezni,  aki pedig erre nem vágyott, felszállt a hazafelé vezető buszra.
Köszönöm a túrát, hogy velem tartottatok.
Benedek Balázs

Mivel szombat munkanap volt,  a közlekedési lehetőségek miatt, nem a tervezett.  Kaposhomok - Szentbalázs volt az útvonal, hanem   fordított lett a túra iránya.

A kitűnő időnek is köszönhetően 26 túrista szállt fel a Pécs felé közlekedő autóbuszra és váltott jegyet Szentbalázsra.

A központból hamarosan kiértünk a pálinkafőzőhöz, amely után balra kiágazó utcán indultunk el a taszári hegy felé.
Földúton ballagtunk a hegy felé, de sajnos egy elágazásnál rossz irányba mentünk és tetőre vezető utat csak párszáz méteres "erdei bolyongás" után találtuk meg.
Ezen már akadály nélkül értük el a harangtornyot, amelyet a e Teleki-hegy jámbor hívői állítottak fel, a tövében álló kereszt felirata szerint. 
Kaposhomok felé egyenesen futott az út, nagyjából a gerincen. Az erdőben néha nagyon sáros volt az út, de többnyire száraz földúton gyalogoltunk.
Rövidesen szántóföldek mellett mentünk és rövidesen Kaposhomok temploma mellett értünk ki.
Kényelmes tempóban két és fél óra alatt végigmentünk a távon. Ez olyan rövid idő volt, hogy az eredeti tervezésnél nem figyeltem a 10 óra körüli forgalom lehetőségeire, így az orrunk előtt ment el a vonat.
A háromnegyed órával később induló autóbusszal viszont mindenki délre hazaért Kaposvárra.
Összefoglalva, jó időben, kényelmes tempóban, majdnem sík terepen, jó társaság túrázott.
Köszönöm, hogy velem tartottak.
Benedek Balázs

Gödrekiskeresztúr –Mosdós
2011.10.15.

Az utóbbi túrákhoz képest népes társaság szállt fel a Pécs felé tartó buszra.
Mintegy 20 fő vállalta, hogy együtt tesszük meg a fenti , mintegy 10 km.-es távot a ragyogó őszi napsütésben.
A Kiskeresztúri autóbuszmegállóból pár szavas eligazítás, megbeszélés után elindult a csapat.
Megcsodáltuk a hegytetőről látható panorámát, a távolból a Mecsek vonulatai is láthatóak voltak
A falúrész központjában találkoztunk a zöld sávjelzéssel, amin egészen a Vigadó-hegyig haladtunk..
Mivel az időjárás az utóbbi pár napban száraz volt, jó minőségű mezei földúton haladtunk a faluból kiérve.
Az út mellett kökény, csipkebogyó és néha diófa kínálta termését.
Utunk elágazott, a jobb oldali ág Szalacska felé vezetett, mi a zöld sávon tartottunk balra.
Délben elkanyarodtunk egy kereszt mellett, majd elérve egy magaslest, megebédeltünk.
Az út az erdőbe vezetett, ahol a sáros úttal is meg kellett küzdeni.
Lassan a Vigadó hegyre értünk, ahol a kápolna előtt elváltunk a zöld sávtól és a piroson mentünk egészen Mosdós községig.
Aki akart, Nagyberki vasúti megállóból vonattal ment Kaposvárra, akinek Kaposváron a Füred- úti csomópont volt jobb végcél ,az a Mosdósi Szanatórium elől induló busszal utazott haza.
Előtte még volt idő, hogy a Szanatórium parkjában sétáljunk egyet.

A túra jól sikerült, jól éreztük magunkat és köszönöm Mindenkinek, hogy velem tartottak!

Benedek Balázs

Mesztegnyő – Somogyfajsz kirándulásra egyszeri átszállással jutottunk el Mesztegnyőre. Aznap kezdődött a Rétesfesztivál, így a 15 fős túracsapat 1 órát szavazott meg magának, hogy a kirakodóvásárban és a rétesek között szétnézzen. Déli harangszó előtt indultunk el a túrára, borongós, meleg időben. A faluból kiérve a sárga sávval jelzett úton egy darabig az erdei vasút sínpárja mellett haladtunk, majd az elkanyarodott Felsőkak felé, mi egyenesen mentünk tovább. Az elmúlt napok esőzései leverték a homokot, jó talajon tudtunk menni. Elhagytuk Cserfekvést, - néhány ház, némelyik lakottnak látszik -, mikor először megálltunk és megebédeltünk Továbbhaladva egy magán-vadaskert kerítése mellett haladtunk és balról elhagyott temetőt találtunk. A térkép szerint itt volt Kolduspuszta, de a közelben nem láttunk még romokat sem. Pár percnyi nézelődés után továbbmentünk és a következő megállás az un. Képesfa volt, amely egyben geoláda rejtekhelye is. Egy bekerített, nagyon öreg tölgyfa, amelynek odvába SZŰZ MÁRIA kép van beillesztve, és egy különálló deszkatáblára különféle szentképek vannak szögezve. Többféle verzió van a hely eredetéről, mindegyikben egy erdész szerepel, amely nagyon beteg lett és ez a fa alatt csodálatosan meggyógyult. A másik változatban ugyanez az erdész itt egy vadorzót lőtt agyon és a lelkiismeret furdalása miatt alakította ki ezt a helyet. Valószínűnek tartom, - ez a saját véleményem -, hogy az agyonlőtt vadorzó rokonsága lehetett, aki így siratta meg Őt. A közelében tért le a Háromház fogadó és vadászház felé vezető út. Ez a hely a betyárvilágban is nevezetes hely volt, mivel az akkori tulajdonosa a lopott marhákat csempészte át Horvátország felé. Elértük Libickozma falu végét. Ez a helyiség Somogy megye legkisebb települése, bejelentett lakósai száma 2010 januárjában 35 fő. A falu nagyon tiszta, rendezett és virágos, a házak többségét külföldi tulajdonosok vették meg és tartják karban. Nem mentünk be a faluba, a sárga sáv az erdőn átvágva egy kaszáló mellett haladt tovább, majd újra befordult az erdőbe és egyenesen halad a Somogyfajszi Őskohó bekerített múzeuma felé. Itt szerencsénk volt a hely felfedezőjével találkozni, aki tájékoztatta a csapatot a tudnivalókról. Megnéztük a kiállítást is. Egyébként néhány fiatal akkor próbálkozott az ősi technikával vasat olvasztani. Füstölt a boksa, amiben a faszén készült, illetve a földbe vájt kohóban izzott a tűz, amit lábbal hajtott fujtatóval élesztettek. Az eredményt nem vártuk meg, mivel jött az autóbusz, ezért kimentünk a megállóba. Még egy fröccs vagy sör belefért az időbe és hazaindulhattunk.

Gyöngyöspuszta felé indultunk el busszal Kaposvárról, mintegy öten.
A kis létszám valószinüleg az ismeretlen útvonalnak, a várható melegnek, valamint annak tudható be, hogy már  az előző napon elindult a Délvidéki autóbuszos túra.
Menetrendszerint érkeztünk a megállóba, ahonnan visszagyalogolva 800 métert, megtaláltuk a volt Nagykanizsa - Szigetvár közötti , úgynevezett  "postautat" .
Az 1800.-as években ezen az úton bonyolították le a fenti városok közötti forgalmat.
Az út mindkét oldalán többszáz éves tölgyfák jelzik a valamikori nyomvonalat.
Ez a fasor megérdemelné hogy felvegyék a a "Somogyország kincsei " közé!
Elhagyva  a Gyöngyöspusztai Szoc.Otthon kerítését, ráfordultunk az Alsótapazdon átvezető műutra, amely Kőkút településig vezetett.
Kis forgalom, jó levegő, kétoldal erdősáv. Ezzel lehetett jellemezni az utat.
Kőkút központjából,- buszmegálló, volt tejcsarnok, vegyesbolt, útkereszteződés, - egyenesen mentünk tovább egy homokos erdészeti úton.
Balró a fák között kökereszt, amely mellett  továbbmenve egy temetőhöz érünk. Elhanyagolt, besüppedt sírok, temetői korpusz, amelyen szerepel a falu neve is: Alsógyócs.
A temető előtti keresztnél kell jobbra fordulni a homokos úton, amelyen  három betonoszlop,a rajta lévő egy darab térvilágítási lámpatest, benne égő, (vajon ég-e?) és egy ház található, akkor három kutyával. Később megtaláltuk a hálózati transzformátort is. 
Ez a falu!
Az erdészeti út a fák között, sík terepen kanyarog és végül a Lábod-Kadarkút közötti műútra ér ki, a Kadarkút névtábla közelében.
Mivel jó tempóban jöttünk, volt idő megpihenni a "Ruhagyár" megálló melletti söröző kerthelyiségében, a menetrend szerint érkező autóbusz érkezéséig.

Majd megpróbálok helyesen írni, az ellenőrzés csak biztonságérzetet adott, illetve kiszűrte a melléütést, kapkodásból eredő hibákat.
Ha marad hiba, az a "nyomda ördöge" lesz!
Kell egyáltalán cím? A hozzászólás szövegéből is lehetne utalni a témára!
Miért nem a saját nevemen fut a hozzászólás?

Kedves Máté!
A helyesírás-ellenőrzés sajnos nem "ért" magyarul!
Meg lehet tanítani rá?
Amennyiben hozzászólást írunk, az első szavakat külön címként jeleníti meg.
Lásd fenn!
Üdv: Benedek Balázs

Terecseny elágazásnál leszálltunk a buszról és a faluba vezető műúton  ballagva megcsodáltuk a falucska szépen rendbeszedett házait, már amelyiket onnan láthattunk.
Megérkezett a piros sáv, kezdődött a kék kereszt jelzés. Egy darabig együtt haladtak, de egy kerítés mellett szétváltak.
A kapun bemenve szépen jelzett, sarjadó tarvágáson ballagtunk. A jelzés jobbra fordult és eltünt a tarvágásban. Az erdészeti járművek által használt úton kellett menni a domb tetején lévő kövesútig, minden jelzés nélkül. Sajnos, elérve a 67 sz. útról Sasrétre menő kövesutat, balra fordultunk és így a helyesbítésig kb. 2 km kitérőt tettünk visszafelé.
A kék kereszt jelzés az előzőleg az útra való érkezéstől jobbra 300 m távolságra volt. A jelzések érthetetlen módon, csak a letéréstől számított 150 m-től kezdődtek.
Innen viszont már jól jelzett úton mehettünk ,nagyjából egy szinten a kék sáv, majd Nagytótvárosnál leágazó kék kör (forrás) jelig.
Az erdő mellett a völgy aljáig kellett menni a mezei úton, majd az erdőben, izgalmas ereszkedés után a Csepegőkőnél értünk ki.
Megcsodáltuk a környezetet, pihentünk, majd  Kistótváros felé indultunk el, hogy megspóroljuk a visszafelé való kapaszkodást és a kék sávig a tűző napon való menetet.
Az erdőből kiérve villanypásztor zárta le az utat.Mivel előzőleg nem sikerült engedélyt kérni az tulajdonostól, rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a régebben megszüntett úton vezetik fel a csapatot a helyszínt ismerő túratársak.
Átvágva a patakon , az erdő mellett kiépített kerítés mellett lévő "szervizúton" szépen lehetett haladni.
Ez néha csak vadjárásnyi szélességű volt, de végefelé dózerolt úttá változott.
Elértük a kék sáv jelzést és ezen haladtunk végig  Gálosfáig.
Onnan a menetrendi buszjárattal sikerült hazaérni.
Gyönyörű, többnyire erdőben haladó túra volt.